|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 21 találat | lapozás: 1-21 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Tárkányi Erika-Tímea 2002. november 1.Vitát kavart Kolozsváron az elnéptelenedő külvárosi iskolai magyar tagozatok megszüntetésének terve. Tőkés Elek, a Báthory István Elméleti Líceum igazgatója az újságírók felületes tájékoztatását hibáztatta, mert nincs frontvonal. Súlyos gond a népesség fogyatkozása. Kolozsváron 1100 gyermek járt egy évjáraton iskolába 1992-ig. Azóta az egész megyében osztályonként 850 körül van a magyarul tanulók száma. Tőkés Elek szerint semmiféle adminisztratív eszközzel nem lehet megakadályozni a belvárosi iskolák gyermekeket elszívó hatását. Úgy látja, a külvárosi iskolák tagozatait össze kell vonni. /Tőkés Elek, a Báthory István Elméleti Líceum igazgatója: Összeugratás a lényeg kiugratása nélkül. A kolozsvári magyarnyelvű oktatás kérdéséről. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 1./ Balázs-Bécsi Attila történelemtanár, a Szamosújvári Téka Alapítvány és a Mezőségi Szórványkollégium vezetője kiállt a kisvárosi szakemberek mellett, akik mögött nemcsak lelkesedés, de korszerű pedagógusi felkészültség, oktatáspolitikai tapasztalat áll. Ők nem a "működőképesség látszatát" tartják fenn. /Balázs-Bécsi Attila történelemtanár, a Szamosújvári Téka Alapítvány és szórványkollégium vezetője: Tisztelt Szabó Csaba! = Szabadság (Kolozsvár), nov. 1./ A Kolozs megyei Pedagógusok Szövetsége nevében Tárkány Erika elnök és Virág Erzsébet alelnök hangsúlyozta: vannak olyan körzetek, vidékek, ahol lassan elsorvad a magyar iskola vagy tagozat. Semmiképpen sem lehet ezeket feladni, mielőtt alternatívát nem nyújtanak számukra. Szükséges életképes iskolaközpontok kialakítása. Ezek létrehozása felveti az utaztatás, a bentlakás, a tantestület összeállításának kérdését. Mindennek anyagi vonzata van, erre is megoldást kell találni. /A Kolozs megyei Pedagógusok Szövetsége nevében Tárkány Erika elnök, Virág Erzsébet alelnök: Kiegészítés a kerekasztal-beszélgetésről. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 1./ Ahol jó tanítónők vannak, ott nem fenyeget a leépülés veszélye. Azokban az iskolákban, ahol rossz tanítónők dolgoznak és rosszak a gyerekek eredményei, ott előbb-utóbb baj lesz. /Sz. Cs.: Meg kell szüntetni az érzelmi zsarolást. A jó tanítónéni már garancia. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 1./2005. május 12.A Kolozs Megyei Pedagógusok Szövetsége a kolozsvári Református Kollégiumban osztottak ki az érdemes oktatói-nevelői díjakat. Azokat a pedagógusokat díjazták, akiket az egykori tanítványok és pedagógus kollégák javaslatai alapján erre a kitüntetésre méltónak talált a Kolozs Megyei Pedagógusok Szövetségének választmánya. /Tárkányi Erika Tímea megyei elnök: Tizenheten kaptak érdemes oktatói-nevelői díjat. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 12./2005. november 14.Újraválasztották Tárkányi Erika elnököt és Siposné Virág Erzsébet alelnököt a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetség (RMPSZ) Kolozs megyei szervezetének élére. Török Ferenc főtanfelügyelő-helyettes megköszönte az RMPSZ-nek a támogatást, amellyel iránta viseltetett, amikor az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének vezető testülete meg akarta vonni tőle a támogatást. Tárkányi Erika elnök szerint ezzel a kiállással nem csak a személyt védték, hanem az RMDSZ eljárásával szembeni nemtetszésüknek adtak hangot. /Nagy-Hintós Diana: Újraválasztották a Kolozs megyei RMPSZ elnökségét. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 14./2006. szeptember 12.Török Ferenc, a Kolozs megyei főtanfelügyelő-helyettes székébe kerülhet a kolozsvári Brassai Sámuel Líceum igazgatónőjének leváltása körüli botrány. László Attila alátámasztja Tárkányi Erika álláspontját. „Nem arról döntöttük, hogy Kósa Máriának mennie kell, hanem arról, hogy üljünk le, beszéljünk mindenkivel” – hangsúlyozta. Török László főtanfelügyelő-helyettes azt mondja, többször is kiállt Kósa Mária mellett, veszélyeztetve ezáltal saját funkcióját. Kósa Mária cáfolta a tanfelügyelő vádjait. Ami a képességvizsgát illeti, az igazgatónő beismerte, hogy tévedett. „Velem együtt a másik négy igazgató is. Mindenkit le kellett volna váltani” – mondta. László Attila nyilatkozta, hogy Törököt le kell váltani, mert nem végzi megfelelőképpen a munkáját. /Debreczeni Hajnal: Török székébe kerülhet Kósa menesztése. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 12./2006. október 12.A kolozsvári Járosi Andor Keresztyén Kulturális Műhely Oktatási stratégiák elnevezéssel vitaestet tartott a Kolozsváron. Megjelent többek között Szőcs Judit, az RMPSZ országos elnöke, Tárkányi Erika, a szakmai szövetség Kolozs megyei elnöke, Popa Márta, a János Zsigmond Unitárius Kollégium, Tőkés Elek, a Báthory István Elméleti Líceum igazgatója, valamint Szabó Gábor tanfelügyelő, Kötő József EMKE-elnök és Veres Valér egyetemi adjunktus, KMEI igazgató. Veres Valér szociológus demográfiai adatokat hozott a Kolozs megyei és a régióbeli magyarság természetes fogyására. Szabó Gábor tanfelügyelő adatai szerint Kolozs megyében 2005-ben összesen 11 017 gyermek tanult magyar oktatási intézményben (az óvodától egészen a XII. osztályig). Megyei szinten évente száz magyar nemzetiségű gyermek tanul román tagozaton. A megyében még mindig „hiánycikk” a magyar nyelvű szakoktatás, s ez a szakiskolában románul tanuló magyar fiatalok asszimilációjához vezet. – Az oktatás helyzetének javítását az egyházak által nyújtott segítségtől, a PHARE-támogatástól remélhetjük – mondta Szőcs Judit RMPSZ-elnök. Tárkányi Erika szerint fel kell mérni, melyek az életképes tanintézetek. /N.-H. D.: Oktatási stratégiák népességcsökkenésünk tükrében. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 12./2007. március 19.Éves közgyűlését tartotta meg március 17-én Kolozsváron a Romániai Magyar Pedagógusszövetség (RMPSZ) Kolozs megyei szervezete. Tárkányi Erika Tímea elnöki beszámolójából kiderült, hogy a szövetség tagjai többféle képzés között választhatnak, amelyeket a Kolozs Megyei Pedagógusok Háza is elismer. A sikeresen működő módszertani körök mellett jó hír a tagság számának bővülése: egyre több fiatal pedagógus iratkozik be a szövetségbe. Péter Tünde főtanfelügyelő-helyettes a pályázatokon való részvétel fontosságára hívta fel a jelenlevők figyelmét. Ömböli Irma frissen kinevezett magyar szakos tanfelügyelő beszédében az együttműködésre helyezte a hangsúlyt. /N-H. D. : Továbbképzésre ösztönöz az RMPSZ. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 19./2007. március 30.Péter Tünde főtanfelügyelő-helyettes megbeszélést tartott Kolozs megye magyar iskolaigazgatóival, aligazgatóival, illetve a magyar tagozatért felelős személyekkel. Szó esett arról a múlt héten lebonyolított ellenőrző akcióról, amelynek során egy 12 tagú bizottság 12 olyan tanintézményt látogatott meg, amelyben magyar nyelvű oktatás folyik. Ez alkalommal a román-, a magyar- és a matematikaoktatást ellenőrizték. A Communitas Alapítvány tankönyvíró pályázatára május 29-ig lehet benevezni, ez alkalommal a tizenegyedik osztályos tankönyvek megírására lehet pályázni. Tárkányi Erika Kolozs megyei RMPSZ-elnök ismertette a Bolyai Nyári Akadémia által kínált továbbképzési lehetőségeket. Felvetődött az is, hogy a nagyobb iskolák ismeretszerzés és kommunikáció szempontjából támogassák a kisebb iskolákat. . /Nagy-Hintós Diana: Időben utalták ki a tanügyi beruházásra szánt összeget. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 30./2010. január 11.Tizenegy pedagógus vehetett át életmű-díjat a szaktestülettől – A kétévente átnyújtott elismerési lehetőség az Ezüstgyopár-díj odaítéléséhezA Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének (RMPSZ) Kolozs megyei szervezete szombaton, a Báthory István Elméleti Líceum dísztermében, adta át a 2009-es évi érdemes oktató-nevelő díjat tizenegy Kolozs megyei pedagógusnak, több évtizedes pedagógusi tevékenységük méltánylása céljából. Az 1996-ban létrehozott díjat eleinte évente, majd 2000-től kezdődően kétévente adják át nyugdíjas vagy nyugdíjhoz közel álló pedagógusoknak. Az esemény Tárkányi Erika Tímea, Kolozs megyei RMPSZ-elnök beszédével kezdődött, majd a laudációk felolvasása következett. Az idei díjazottak a következők: Almássy Mária tanár, Halmágyi Endre és Halmágyi Gizella tanító, Jakab-Medvéssy Erzsébet tanár, Jancsik Edit óvónő, Kassai István és Karsay József tanár, Kovács Valéria tanító, Lendek Erzsébet és Szabó Bertalan tanár, valamint Szekerán István tanító. A rövid műsorban közreműködött a Báthory-líceum és a S. Toduţă Zenelíceum néhány diákja. „Nagy öröm számunkra, hogy ezen a napon a figyelem és az érdeklődés középpontjába kerülnek azok a pedagógusok, akiket méltónak talált erre a díjra a pedagógusszövetség megyei választmánya – a volt tanítványok és pedagógus kollégák javaslatai alapján. Az érdemes oktató-nevelő díj egy küzdelmes, a pedagógusi szakmát hivatásnak tekintő életpálya elismerése. Ezt az életutat nemcsak a magas szintű szakmaiság jellemzi, hanem túlmutat az oktatás keretein, fontosnak tartva a közösségépítő szerepkört is, ahol a megtartó erő a hűség: egy nemzethez, egy közösséghez, a vállalt hivatáshoz” – hangzott el Tárkányi Erika – Tímea RMPSZ-elnök beszédében. „Almássy Máriának, a dési Andrei Mureşanu Líceum kémiatanárának szívügye volt a minőségi oktatás. Pontosan felmérte minden diák képességét, de azt is tudta, hogyan kell értékké tenni azt, ami minden diák szívében ott van. Ő volt számomra az ideális tanár és a példakép”, tudtuk meg Bentia Annamária laudációjából. A tanítóházaspár Halmágyi Endréről és Gizelláról elfogultság nélkül vélekedett a laudációban lányuk, Jakab Gizella: „Édesapám dinamikus és jó szervezőként rengeteg tevékenységben vett részt, a tanulók tudásának gyarapítása érdekében állandóan vetélkedőket szervezett az osztályok, illetve a szomszéd falvak tanulói között is. Író-olvasó találkozók lebonyolításában is részt vállalt: neki köszönhetően maradt meg bennem gyerekkori emlékként Kányádi Sándor és Banner Zoltán előadása. Édesanyám tanítóképzőt végzett, ám volt, amikor óvónőként dolgozott. Varrottasai több országba eljutottak. Nőtársait varrásra és hímzésre tanította”. „Az iskolában sikernek számít, ha a tanulónak nem rándul görcsbe a gyomra, amikor elkezdődik az óra, és otthon arról mesél: milyen érdekes dolgokat tanult aznap. Valahogy így voltam én Jakab-Medvéssy Erzsébet matematika óráival. A tanárnőt szaktanárként és osztályfőnökként egyaránt szerették. Tanárkollégáival is megtalálta a közös hangot” – így vélekedett laudációjában Kaupert Melinda. „Az emlékek tárában megkeresni harmincnyolc dolgos év értékeit úgy, hogy az aktív kolleganők számára tanulságos legyen, nehéz feladat. Jancsik Edit óvónő elsősorban a gyermekek szépérzékét fejlesztette. Ugyanakkor növendékeinek kifejezőkészségét verstanítással és meséléssel fejlesztette olyan szintre, hogy később a tanítónők elismeréssel adóztak munkájának”, hangsúlyozta a laudációban Pálffi Éva. „Engem Kassai István tanár biztatott arra, hogy a pedagóguspályát válasszam. Amikor növendéke voltam, csodálattal figyeltük, ahogy a tanár úr mindenki arcára mosolyt varázsolt. Köszönöm a sorsnak, hogy megismerhettem és tanulhattam tőle” – mondta Németh Margit tanító, majd arra buzdította Kassai Istvánt, hogy a tordai magyarság körében még sokáig tevékenykedjen. „Karsay József földrajztanár hozzájárult a Györgyfalvi-negyed 1-es számú Általános Iskola arculatának kialakításához. Huszonhat éven át látta el az említett tanintézet aligazgatói tisztségét. Volt diákjai nem felejtették el, és ma is megkérdezik tőlem: hogy van, mit csinál Karsay tanár úr, volt aligazgatónk? Erre én csak annyit válaszolok, hogy jól van, és ma is az iskoláról álmodik”– vélekedett Lőrincz Ernő. Ezt követően Karsay József kifejtette a kolozsvári lakónegyedi iskolák elnéptelenedése miatti aggodalmát. „Kovács Valéria tanító harminc éven át dolgozott a Báthory-líeumban úgy, hogy igazgatói mindig meg voltak elégedve a munkájával. Lehettek is, hiszen munkáját az igényesség, pontosság és ötletesség jellemezte. Nagy odaadással, teljes erőbedobással dolgozott, mindig a tökéletességre törekedve. Szeretett bennünket és bízott bennünk, akár egy édesanya. A mai napig az én szeretett tancim volt és marad” – közölte Káptalan Erna. „Lendek Erzsébet matematikatanár tevékenységét a hivatástudat, az odaadás és a következetes munka jellemezte. Osztályfőnökként igazságos volt, és nagy hangsúlyt fektetett diákjai magyarságtudatának fejlesztésére, a hit, a tisztelet és szeretet megszilárdítására” – tudtuk meg Kerekes Andrea laudációjából. Válaszképpen a díjazott kifejtette: a pedagógusi pálya volt a hivatása és a feladata, de nagyon örül tanítványai sikereinek. „Meglepetés számomra ez a díj, és talán nem is érdemlem meg”, mondta szerényen Lendek Erzsébet. „Szabó Bertalan matematikatanár óráin mindig csendben, fegyelmezetten dolgoztak a gyerekek. Nyugdíjasként is számíthatnak rá a Brassai-líceumban: ha szükséges, szívesen segít. Nem csak tudást, hanem erkölcsi értékeket is kaptunk tőle, és számomra Berci bácsi ma is példakép” – mondta Farkas Mónika, aki visszaemlékezett a Szabó Bertalan által szervezett kirándulásokra is. Virág Erzsébet az utolsó díjazottról, Szekerán István tanítóról mondott laudációt, aki családi okok miatt nem vehetett részt az ünnepségen. „Gyermekkori emlékem: harmadikos vagyok, és a szilágyfőkeresztúri kultúrotthon színpadán állok varázslónak öltözve. A hátam mögött csodálatos palota, amelyet a tanító bácsi készített, és ő állította színpadra a tanév végi mesejátékot is”, emlékezett vissza Virág Erzsébet, majd miután felsorolta a tanító életútjának fontosabb állomásait, kitért arra is, hogy Szekerán István volt az, aki 2006-ban – 45 évi kihagyás után – újraindította a Beszterce-Naszód megyei Óradnán a magyar nyelvű oktatást Bauer-Madarász Ilonával közösen. A tizenegy díjazott mellett most adták át Halmos Katalin zenetanárnak az októberben Szovátán neki ítélt Ezüstgyopár díjat is, mivel a tanárnő objektív okok miatt nem vehetett részt azon az ünnepségen. Az ünnepi eseményen Udvary Tímea és Szabó Brigitta, a Báthory-líceum diákjai szavaltak, valamint hangszeren közreműködött Túrós Klára, Gombás Brigitta, Müller Márta és Fodor Ilka Borbála, a S. Toduţă Zenelíceum diákjai. A díjazottak emléklapot és könyvjutalmat kaptak. A laudációk felolvasása után Tárkányi Erika Tímea Kolozs megyei RMPSZ-elnöktől megtudtuk: a most átadott érdemes oktató-nevelői díj birtokosait Ezüstgyopár díjra jelölhetik. Ezt az országos szintű kitüntetést kétévenként adják át Szovátán, a pedagógusszövetség ottani székhelyén. NAGY-HINTÓS DIANA. Forrás: Szabadság (Kolozsvár) 2011. szeptember 9.Idén lassan, de biztosan jön a támogatásÉvek óta biztosan érkező anyagi segítségnek számít a magyarul tanuló iskolások számára a Szülőföldön magyarul névvel meghirdetett nevelési, oktatási, valamint tankönyv- és taneszköz-támogatás. A 20 ezer forintnyi összeget 2002 óta ajánlja fel a magyar állam mindazoknak a diákoknak, akik szülőföldjükön magyar nyelvű oktatásban vesznek részt. Idén újdonságként az óvodások is megkaphatják a támogatást. Kolozs megyében összesen 9800 pályázati csomagot osztottak szét (ez a kinyomtatott pályázati adatlapot és pályázati útmutatót, valamint a pályázati iroda címével ellátott válaszborítékot tartalmazta) – mondta el lapunknak Tárkányi Erika, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) Kolozs megyei elnöke, aki a pályázatok elbírálásának és az összeg átutalásának menetét is ismertette. A Pedagógusok Szövetségét idén május 4-én kérte fel a Bethlen Gábor Alap a pályázat lebonyolítására. Az adatlapokat tartalmazó pályázati csomagokat pedagógusaink segítségével juttattuk el a szülőkhöz. Az RMPSZ adatbázisa alapján Kolozs megyében több mint 9800 adatlapot kézbesítettünk, eljutva minden kis településre, ahol magyar tagozat működik. De figyelembe vettünk olyan helységeket is, ahol nincs magyar tagozat, de a diákok fakultatív módon tanulnak magyarul: Mezőkara jó példa erre, itt hat kisdiákot tanít magyarul az egyik pedagógus, aki el is juttatta hozzájuk az adatlapokat. Nem részesülhetnek azonban támogatásban azok a magyar gyermekek, akiknek lenne ugyan lehetőségük anyanyelvükön tanulni, mégsem teszik, hanem román óvodába, iskolába járnak – ismertette a megyei elnök. Kérdésünkre, hogy mi az eljárás azon diákok esetében, akiknek a településén nem működik magyar tagozat, és inkább a román oktatást választják ahelyett, hogy a szomszédos településre ingáznának, Tárkányi Erika elmondta: ezek egyéni elbírálásban részesülnek, és bár az RMPSZ írhat egy ajánlást vagy indoklást ilyen esetekben, a támogatás odaítéléséről a pályáztató szervezet, esetünkben a Bethlen Gábor Alap dönt. – A szövetség csak a pályázati csomagok kézbesítését, majd a visszajuttatott adatlapok összegyűjtését és az adatok feldolgozását kellett hogy elvégezze. A szovátai Teleki Oktatási Központban el is készültek a munkával, sikerült tartani a határidőt. Az átutalások megkezdését a Bethlen Gábor Alap szeptember 17-e utánra ígérte, idén ezt az OTP bankon keresztül oldja meg. – mondta az alelnök. A Pedagógusok Szövetsége, vállalt kötelezettségének megfelelően értesíteni fogja a szülőket arról, hogy sikeresen pályáztak-e, hol és hogyan vehetik fel a bankkártyát és a megítélt támogatást. Az értesítéseket nem postai úton, hanem akárcsak a pályázati adatlapokat, pedagógusaink által juttatjuk el a pályázókhoz. Esetenként az OTP bank útján már jutottak el bankkártyák a pályázóknak. Ők is megkapják a Szövetség értesítését, amelyben megtalálják a kifizetés módjával kapcsolatos tudnivalókat. Az előző évekhez képest a késlekedés természetes, ha arra gondolunk, hogy idén nem áprilisban, hanem június végén járt le a pályázati határidő, és a létszám is növekedett az óvodásokkal. A szülők megszokhatták, hogy az őszi szezon elején biztosan érkezik a támogatás, és ez idén is így lesz, csak a folyamat valamivel több időt vesz igénybe – biztosított a megyei elnök. S. B. Á. Szabadság (Kolozsvár) 2012. március 12.Idén többen igényelnek oktatási támogatástAggodalom az előkészítő osztályért Közgyűlést tartott a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének (RMPSZ) Kolozs megyei szervezete szombaton az Apáczai-líceumban. A gyűlésen kiemelt fontosságot kapott a magyar államtól idén is megpályázható oktató-nevelő támogatás kérdéskörének megtárgyalása. A magyarországi Bethlen Gábor Alap tavaly nem az RMDSZ által e célból (is) létrehozott Iskola Alapítványt, hanem az RMPSZ-t bízta meg a pályázatok lebonyolításával, és az eddigi elgondolások szerint ez idén sem változik. Áttekintették a Kolozs megyei szervezet 2010/2011-es tanévben kifejtett tevékenységét is. Szó esett még a szövetség által évente megszervezett pedagógusképző Bolyai Nyári Akadémiáról (BoNyA), az áprilisi országos küldöttgyűlés Kolozs megyei résztvevőinek jelöléséről. Nem hallgatták el az előkészítő osztállyal kapcsolatos aggályaikat sem. Tárkányi Erika, az RMPSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke először beszámolt a szervezet 2010. márciusi közgyűlése óta eltelt tevékenységről. Kevés tag – kevés tagdíj A Kolozs megyei szervezet több mint 300 tagot számlál ugyan, de ebből csak valamivel több, mint a fele rendszeres tagdíjfizető – ez a tény pedig nagymértékben megnehezíti a szervezet munkáját. Demeter Ilona és Kovács Ferenc, a tordai, illetve a bánffyhunyadi körzet felelőse megfogalmazta azt a kérést: a megyei elnökség látogasson el a vidéki körzetekbe, hogy ily módon is népszerűsítsék a szövetséget, hátha ezáltal új tagok toborzása is lehetővé válna. Nagy Vilma, a megyei szervezet pénztárosának beszámolójából kiderült: a kevés és rendszertelen tagdíjfizetés (havi 2 lej/fő) miatt egyre fogy a megyei szövetség pénzalapja. Míg 2010-ben közel 4000 lejes pénzalappal bírtak, a 2012-es évre áthozott összeg alig haladta meg az 1900 lejt. A pénztáros részletesen beszámolt a tagdíjak felhasználásáról: konferenciákat szerveztek, tantárgyversenyek dobogós helyezettjeit és tehetséges iskolásokat részesítettek könyvjutalomban, utazási költségek fedezésére használták fel a pénzt. Az országos szaktestület által minden nyáron megszervezett pedagógus-továbbképző, a Bolyai Nyári Akadémia (BoNyA) kis mértékben ugyan, de évről-évre veszít népszerűségéből, mivel a képzést a tanügyminisztérium nem akkreditálta. Bár a gyűlésen jelen levő pedagógusok pozitívan nyilatkoztak a BoNyÁ-ról, és értékelték az ott megszerzett tudást, ám jelezték a megyei elnökségnek, hogy a képzés minisztériumi akkreditálása jótékony hatással bírna. Tárkányi Erika megyei elnök szerint az akkreditálás elsősorban az anyagiaktól függ, hiszen egy-egy képzés miniszteri elismerése 5000 lej, és további szervezési akadályokba ütközik: csak egyféle képzés akkreditálásához az is szükséges, hogy ugyanazt a programot négy éven át ugyanazon előadókkal bonyolítsák le, ez pedig nagyon nehezen kivitelezhető. Készen állnak a Szülőföldön magyarul pályázatra Tárkányi Erika megyei elnök beszámolt a magyar kormány által a határon túli magyar nyelvű oktatásban részesülő gyermekek támogatási programjáról. – A Bethlen Gábor Alap (BGA) 2011-ben a pedagógusszövetséget bízta meg a Szülőföldön magyarulel nevezésű pályázat lebonyolításával. A szövetség feladatai közé tartozott a pályázati űrlapok kiosztása és összegyűjtése, illetve az anyaországba való továbbítás. A pénzügyi lebonyolítás azonban nem tartozott a hatáskörünkbe. A pályázati űrlapon ugyanis szerepelt egy olyan záradék, miszerint a kifizetési módról a BGA dönt. Kolozs megyében 9996 pályázati űrlapot osztottunk ki három nap – május 11-e és 13-a között – alatt. Ezért köszönet jár a pedagógusoknak, akik operatívan végezték ezt a munkát. Az adatlapokat 90 Kolozs megyei tanintézménybe (iskolába és óvodába) juttatták el a kollégák. Kolozs megyében csak négy esetben utasította el a magyar fél a támogatás megadását: bölcsődébe, illetve román tannyelvű szakiskolába járó gyermekekről volt szó. Ez utóbbiak nem részesültek fakultatív magyarnyelvoktatásban – hangsúlyozta a megyei elnök. A megyei elnök arról is tájékoztatta a jelenlevőket, hogy a BGA közleményt küldött az RMPSZ-hez, amelyben kifejtette: 2012. február végéig minden igénylő bankszámlájára átutalták a tavalyi évre megpályázott összeget. Amennyiben idén is a pedagógusszövetséget bízzák meg a pályázat lebonyolításával, a megyei tanfelügyelőség adatai szerint ebben az évben 10 123 gyermek igényelheti a magyar állam támogatását. A pedagógusszövetség áprilisi országos szovátai közgyűlésén Kolozs megye hat taggal képviselteti magát. A közgyűlésen még nem sikerült véglegesíteni a küldöttek nevét, ám az biztos, hogy a kolozsvári tagok mellett a vidéki körzetek is képviseltetik magukat. Tanteremhiány az előkészítő osztály miatt? A gyűlésen felmerült az országszerte tanácstalanságot kiváltó előkészítő osztályok kérdésköre is. A résztvevő pedagógusok jelezték, hogy az előkészítő osztályokkal bővülő iskolák közül több esetében komoly tanteremgondok merülhetnek fel. Bár az önkormányzatok biztosítják az osztályok indításához szükséges eszközöket, a tantermek hiánya miatt előfordulhat, hogy esetenként a tanintézetek át kell térjenek a délutáni oktatás bevezetésére, ez pedig hátrányosan érinti a gyerekeket. Aggodalomra adhat okot az is, hogy az előkészítő osztály nemrég közzétett kerettanterve nem tartja szem előtt az előkészítő év tervezett tevékenységeit. Vidéki iskolák esetében, ahol összevont oktatás zajlik, hova kerül az előkészítő osztályos diák? A jelenlevő kollégák úgy vélték: ezek valós gondok, amelyeket az intézkedés bevezetése előtt nem gondoltak át azok, akik elrendelték az előkészítő év bevezetését, s most az iskolák a beiratkozások során szembesülnek a felmerülő problémákkal – nyilatkozta lapunknak Tárkányi Erika Kolozs megyei RMPSZ-elnök Szabadság (Kolozsvár) 2013. január 28.Tizenkilenc pedagógust díjaztak oktatói-nevelői oklevéllelA szimbolikus díjjal a pedagógusi életpályát részesítik elismerésben Kétévente megszervezendő rendezvényre került sor szombat délelőtt a János Zsigmond kollégium imatermében: a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) Kolozs megyei szervezete tizenkilenc pedagógust (óvó- és tanítónőket, továbbá tanárokat) részesített érdemes oktatói-nevelői oklevélben. Tárkányi Erikától, az RMPSZ Kolozs megyei szervezete elnökétől megtudtuk: az iskolák tavaly decemberben juttatták el hozzájuk a jelöltek nevét, akik közül a 15 tagú megyei választmány szavazással választott ki tizenkilencet. A jelképes díj célja az, hogy a nyugdíjas vagy még aktív pedagógus érdemeit elismertesse. A laudációkból kirajzolódó gazdag életművekből kivételes képességű, a pedagógus szakmát hivatásnak tekintő szakembereket ismerhettünk meg. A díjazottakról egyhangúlag elmondták: alapos felkészültségű, a gyerekeket szerető pedagógusok, akik a tudás átadása mellett a magyar identitás megőrzésére is törekedtek. DÉZSI ILDIKÓ, NAGY-HINTÓS DIANA Szabadság (Kolozsvár), 2016. szeptember 9.Szórványoktatás: a magyar iskolák egymás elől szippantják el a diákokatSzemrehányásoktól, hevesebb szóváltásoktól sem volt mentes csütörtökön az az egyeztetés a Kolozs megyei tanfelügyelőségen, amelyen iskolaigazgatók, tanfelügyelők és az RMDSZ megoldást kerestek arra, hogyan védjék ki a magyar iskolák közötti diákelszívást a szórványban. Az egyeztetést annak apropóján hívta össze a főtanfelügyelőhelyettes, Török Zoltán a várfalvi iskola kérésére, hogy a tordai Jósika Miklós Elméleti Líceum nyáron toborzásba kezdett az aranyosszéki iskolák diákjai körében. A líceum a márciusi beiratkozások után szembesült azzal többek között, hogy az előkészítő osztályába mindössze négy gyerek jelentkezett. A toborzás eredményeként a Várfalvi Általános Iskolából hat gyermeket a Jósikába írattak, így veszélybe került az általános iskola ötödik osztálya. Az egyeztetésen kiderült, az iskolák nagy károkat okoznak, ha öncélúan megpróbálják elvonni a gyermekeket olyan körzetekből, ahol már működik magyar oktatási intézmény: az adott településen mAradt, rossz anyagi helyzetben lévő magyar ajkú gyermekeket ugyanis arra kényszerítik, hogy román osztályokba iratkozzanak. A beszélgetésen a felszólalók azt is megerősítették, hogy a szórvány magyar oktatás helyzete nehéz helyzetben van, és a megoldás nagy erőfeszítéseket követel. Mi lesz a várfalvi iskolával? Júliusban már történt az érintett iskolák között egy egyeztetés, azóta viszont a Jósikában új igazgatónőt neveztek ki. A második, azaz a csütörtöki beszélgetésen a Várfalvi Általános Iskola igazgatónője, Kötő Erika vázolta az alapkonfliktust: „A helyzet súlyos: gyerekeink vesznek el úgy, hogy a Jósika Miklós városra csábítja őket. Próbáltunk egyezségre jutni a tordai iskolával, hogy azokat a szülőket, akik az első egyeztetést után jelezték, Tordára vinnék gyermekeiket, utasítsák el, tanácsolják vissza abban a közösségbe, ahonnan menni akarnak. Ez nem történt meg, újabb kérvényeket írtak alá, tehát a szóbeli egyezség után további gyermekek mentek el az iskolánkból. Nincs eszköz a kezünkben, mivel a módosított törvény szerint elég a befogadó iskola beleegyezése az iskolaváltáshoz. A Jósika információink szerint iskolabuszt biztosít, hogy a mi gyermekeiket be tudják vinni Tordára. Kötő Erika úgy tájékoztatott, hogy négy negyedik osztályost és két előkészítőst sikerült Tordára csábítani. A várfalvi iskolát képviselő Szabó Enikő tanító, módszertanos elmondta, az egyeztetéseket végső elkeseredésükben kérték, mert a tanév vége előtt tudomásukra jutott, hogy a Jósika tanárai a Várfalvához tartozó Bágyomban gyerekeket toboroztak. „A tanárok beszéltek a szülőkkel, ígéretek voltak bőven, a látogatások eredményeként pedig négy gyerek Tordára akar menni. Az egyik RMDSZ-es tanácsos vitte el a gyermekét, és sajnálattal kell megállapítanom, hogy nem kellett számolnia semmilyen következménnyel. Vonják meg az tanácsostól a támogatást+ - kérte a tanítónő a beszélgetésen jelen lévő Csoma Botond Kolozs megyei RMDSZ-elnöktől. Hozzátette, meggyőződése, ha a szóban forgó tanácsos nem lép, a többi gyermeket is az iskolánál tarthatták volna. „Tartsuk tiszteletben egymást, ha kell egy-két gyerek, segítsük ki egymást. Ám az elfogadhatatlan, hogy olyan településre megyünk gyereket toborozni, ahol működik magyar iskola” - nyomatékosította. A szülőknek joguk van iskolát választani Tárkányi Erika, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) Kolozs megyei elnöke szerint a szülőnek elvitathatatlan joga van ahhoz, hogy iskolát válasszon gyermekének. „Arra viszont fel lehet hívni a szülő figyelmét, hogy a veszélyeztetett helyeken legyenek különösen megértőek” - jegyezte meg. Hozzátette, a törvényt úgy kellene valahogy módosítani, hogy valamilyen beleszólása az elengedő iskolának is legyen, mert jelenleg legtöbbször csak utólag szerez tudomást arról, ha a gyermek iskolát váltott. A várfalvi iskola igazgatónője itt nyomatékosította, hogy egy-két szülő eddig is elvitte városra gyermekét minden évben, a Jósika öncélú lépéseként viszont ezúttal ez tömegesen történt és befolyásra. „Az zavar, hogy még csak nem is egyeztettek velünk” - jegyezte meg Kötő Erika. „Kolozsváron ezt már lejátszottuk” Ömböli Irma, a kisebbségi oktatásért felelős tanfelügyelő elmondta, Kolozsváron a fentiekhez hasonló meccset már lejátszották. Az utóbbi években több lakótelepi iskola is megszűnt a kincses városban, jelenleg csak a Monostoron és a Grigorescuban működik magyar tagozat. „A szülőket nem lehet megakadályozni abban, hogy a központi magyar iskolákba írassák gyermekeiket, hiába szűntek így meg a lakótelepi intézmények. A fájdalmas folyamat során viszont két dolog világossá vált. Csak úgy tudunk fennmAradni, hogy a szóbeli egyezség működik az iskolák között, amely szerint addig egyetlen befogadó iskola sem ír alá kérvényt, amíg nem hívja fel a másik iskola igazgatóját, hogy megérdeklődje: árt-e azzal, hogy 1-2-5 gyereket felvesz. Kolozsváron sikerült elérni, hogy ez nagyon jól működjön. A másik: szinte törvényszerű, ha egy periférián lévő tagozatról elviszünk egy-két gyermeket, a többi román osztályba iratkozik” - figyelmeztetett a tanfelügyelő. Hozzátette, az iskolák közötti konkurencia tény, azt is már látni lehet, hogy hosszú távon a nagy iskolacentrumok mAradnak fenn. Ám hangsúlyozta, addig is foggal-körömmel kell ragaszkodni a még működő iskolákhoz, hogy a lemorzsolódást megakadályozzuk. „Remélem, a Jósika nem folytatja a toborzást. Mert ha igen, sokkal többet veszítünk, hiszen még több gyerek iratkozik román tagozatra” - mondta Ömböli. Csoma Botond: legyen szolidaritás a pedagógusok között Csoma Botond, az RMDSZ Kolozs megyei elnöke szerint a szövetség álláspontja egyértelmű: a meglévő magyar oktatási intézményeket meg kell tartani. Tisztázta, nem azért hozták létre annak idején a tordai Jósika iskolát, hogy a meglévő aranyosszéki iskolákat lehetetlen helyzetbe hozza. „Ami a tanácsost illeti, én is etikátlannak tartom, amit tett, de az RMDSZ alapszabályzatát nem szegte meg. Mint szülőnek alkotmányos joga iskolát választani a gyermekei számára. Beszéltünk vele, elmondtuk, hogy közösségromboló hatása van döntésének, de emiatt nem tudom megvonni tőle a politikai támogatást, hiszen ez a szövetségből való kizárást jelentené. Ha ezt megtenném, bármikor nyerne velünk szemben a bíróságon azért, mert megpróbáltuk korlátozni az alkotmányos jogát” - magyarázta Csoma Botond. Szerinte a magyar pedagógusok között szolidaritásnak kellene lennie abban a tekintetben, hogy konzultáció nélkül nem toboroznak gyermekeket. Éppen ezért a következő tanácskozásra, amely októberben lesz, elkészítenek egy olyan írásos egyezségtervezetet, amelyben a Kolozs megyei magyar iskolák igazgatói vállalják, egyeztetés nélkül nem visznek el diákot olyan körzetekből, településekről, ahol működik magyar iskola. Reméljük, mindenki aláírja - mondta. Elhangzott, a tanfelügyelőségnek és a pedagógusszövetségnek is az egyezség mellé kellene állnia. Csoma Botond konkrét megoldást is javasolt a Jósikának: mivel a szórványtelepüléseken sok magyar szülő választja a román iskolát, óvodát, inkább ezeket a gyermekeket kellene felkutatni, és meggyőzni szüleit, jobb a magyar oktatás. Jósika igazgatónője: tőlünk a Kolozsvári iskolák viszik el a gyermekeket Józan Erzsébet, a Jósika Miklós augusztus 31-én kinevezett igazgatónője a beszélgetésen többször is figyelmeztetnie kellett a résztvevőket, hogy korábban nem ő képviselte az iskolát. Maga is elismerte, hogy valóban történt toborzás, ám azt cáfolta, hogy ne tartotta volna be az első egyeztetésen hozott döntést, amely szerint értesítik az adott iskolát, ha onnan gyermek iratkozik a Jósikába. „Három gyermeket próbáltam visszatanácsolni, úgy érzem, betartottam a szabályt” – jegyezte meg. A Csoma Botond által felvetett egyezséggel kapcsolatban Józan Erzsébet elmondta: a dokumentumot a Kolozsvári iskolák igazgatóinak is alá kellene írniuk, hiszen a megyeközpont veszélyezteti a Jósika létét. „Amíg az a tanár, aki a Jósikába és a Kolozsvári iskolába is tanít, felszólítja az igazgatónőt, hogy próbálja meggyőzni a diákokat, kilencediktől az ő iskoláját válasszák, addig nem tartom méltányosnak, hogy ők kimAradjanak az egyezségből” - hívta fel a figyelmet. A várfalvi iskola igazgatónője itt szúrta oda Józan Erzsébetnek, hogy a Kolozsvári nyomás miatt kellene visszafognia magát a Jósikának az aranyosszéki iskolákkal szemben. Török Zoltán válaszként biztosította a várfalvi iskola igazgatónőjét, hogy mindent megtesznek azért, hogy speciális engedély segítségével tíz ötödikessel is beindulhasson az önálló osztály. Kötő Erika elmondta, azért ragaszkodtak a 16 gyerekhez, mert két év múlva problémáik lesznek, és újabb speciális engedélyt kell kérniük az önálló osztály fenntartásához. „A kérdés az, megkapjuk-e akkor is a speciális engedélyt, mert ha nem, joggal panaszkodhatnak a szülők, hogy az elemi összevont osztályok után az V-VIII-ban is összevont osztályokban tanulnak a gyermekeik. Reális veszély, hogy ekkor román osztályba íratják a gyermekeket, ahol nincsenek összevont osztályok” - figyelmeztetett. Túl sok magyar ajkú jár román osztályba A tordaszentmihályi általános iskola aligazgatónője, Gombási Gabriella úgy fogalmazott, hogy a Tordához közel fekvő településen, Tordaszentmihányon a magyar oktatás meg fog halni. „Amikor a Jósika megalapításának gondolata felmerült, tudtam, hogy a legnagyobb veszélyben a szentmihályi iskola van. Idén úgy nézett ki, hogy megszüntetjük az I-IV-et, mert csupán 3 előkészítősünk van. Két olyan magyar gyereket nyerhettünk volna meg, akik Tordán román óvodába jártak, és akik beiratkoztak Szentmihályra román tagozatra. Későn jutott tudomásomra, hogy létezik ez a két gyerek, ezt saját mulasztásomnak tekintem. Úgy nézett ki, hogy ezt a három gyereket is elveszítjük, mert a Jósika akkori vezetősége az én megkerülésemmel a polgármesterrel próbált egyezkedni. Az RMDSZ-es polgármester viszont azt mondta, nem adjuk a gyerekeket, hiszen itt is minőségi oktatást kapnak. Mégis volt olyan szülő, akit sikerült meggyőznie a Jósikának. A helyzet viszont az, hogy a gyermekek nagy része a román tagozatot választja, nem a Jósikát. Fáj a szívem, amikor a román tagozaton is oktató pedagógusként látom, hogy a katalógusokban ötven százalékban magyar nevek szerepelnek” - mondta az aligazgatónő. Batiz Elly-Erzsébet, a magyar nyelvű elemi oktatásért felelős tanfelügyelő Gombási Gabriella szavaira kritikus hangot ütött meg. Meglátása szerint a Jósikának nem kellett győzködnie a tanulókat arról, hogy a szentmihályiból máshová menjenek. „Eddig is nagy volt az átjelentkezés már elemiben is a román szekcióba, nem kellett kijönnie a Jósikának, hogy ez a folyamat beinduljon, hiszen nem ma kezdődött. Úgy látom, nagyon Jósika ellenes kezd lenni a hangulat, mintha bűnbakot szeretnénk keresni arra, ami a mi problémánk. Megyeszinten látom, hogy nagyon kevés elemis diákunk van vidéken, és nagyon sok helyen lesz kritikus a helyzet az elkövetkezendőkben. Ahelyett, hogy egymás ellen küzdenénk, nézzük meg, mit tehetünk, mert közben a gyermekeink elmennek román osztályokba. Mert míg egymás ellen küzdünk, lejáratva egymás iskoláit, a szülő abba az intézménybe fogja íratni gyermekét, amelyről nem kapott rossz visszajelzést” - magyarázta a szaktanfelügyelő. A beszélgetés után többször is hangsúlyozta, hogy javulnia kell a magyar oktatás minőségének, különben lehetetlen a megmAradás. Kiderült, az aragyosgyéresi Avram Iancu általános iskolában szintén sok az olyan magyar ajkú, aki román osztályba jár. Jiman Bella Katalin aligazgatónő szerint pedig ahhoz, hogy a diákok az általános után a román osztályok helyett például a Jósikát válasszák, támogatni kellene az utaztatásukat és biztosítani kellene a meleg ebédet. Aranyosegerbegyen szintén van olyan tanuló, aki román osztályba jár, a szülőket az aligazgatónő, Fehér Ilona szerint nehéz meggyőzni, amikor a magyar oktatás összevont osztályokban történik. Barabás János, Magyarország Kolozsvári vezető konzulja szerint a szórványoktatás helyzete mindjárt könnyebb helyzetben lenne, ha a közösségformáló erők, a papok, plébánosok, a politikai szereplők mindenhol még inkább odahatnának. Főtanfelügyelőhelyettes: plusz munka nélkül nem megy Török Zoltán főtanfelügyelőhelyettes hangsúlyozta, ahol minőségi oktatás van, a szülők ellenállnak a csábításnak. Példaként Kiskapust hozta fel: „A református lelkész családról családra próbálta meggyőzni a szülőket, hogy engedjék a gyermekeket a Református Kollégiumba. De a szülők visszautasították azzal, hogy elégedettek az iskolával. Az igazgatónak el kell magyarázniuk a pedagógusoknak, hogy 12 órakor nem zárjuk be az iskola kapuit, hanem még ülök egy órát és foglalkozunk a gyermekekkel. Olyan esettel is találkoztam Kolozs megyében, amikor 11,45-kor már be volt zárva az iskola kapuja. Ilyen esetekben nem háríthatjuk a szülőkre a felelősséget, hogy elviszik a gyermekeket. Próbáljunk minőségi munkát, oktatást végezni” - mondta Török Zoltán. A beszélgetés azzal zárult, hogy októberben Kolozs megye magyar iskoláinak képviselőit összehívják, és előterjesztik az eddigi egyeztetéseken felmerült megoldásokat. Oborocea Mónika maszol.ro 2017. január 13.Kevesebb magyar osztály indul Kolozs megyében – hosszú távú oktatási stratégia kelleneKolozs megyében vélhetően két magyar osztállyal indul kevesebb a kilencedik osztályban, azt azonban még nem tudni, hogy melyik intézményeket érinti ez – közölte a Kolozs megyei RMDSZ. Pénteken, Kolozsváron elhangzott: miután az iskolavezetőkkel nem tudtak megegyezni, a főtanfelügyelőség térfelén pattog a labda, amellyel azonban sikerült megállapodniuk egy méltányos döntésben. Csoma Botond parlamenti képviselő, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke elmondta, az idén komoly gyereklétszám-csökkenéssel kellett szembenézni: nyolcadik osztályban nyolcvan, ötödik osztályban körülbelül száz gyerekkel van kevesebb a megyében. A Kolozs megyei főtanfelügyelővel, Valentin Cuibus-szal folytatott tárgyalások során megállapodtak abban, hogy a vidéken, ahol nincs több magyar osztály, nagyon kis létszámokkal is működhetnek a magyar osztályok, ezt a zeneoktatásra is kiterjesztik. Csoma hozzátette: a kilencedik osztályban Dézsen 21 gyerek gyűlt össze a környező falvakkal együtt, így magyar osztály indul a városban. A Kolozs megyi RMDSZ vezetői kolozsvári és megyei iskolavezetőkkel, szakemberekkel is találkoztak. Olyan kritériumrendszer kidolgozásáról tárgyaltak, amellyel a létszámcsökkenés kérdését kezelhetik a jövőben. Ezt a rendszert egyelőre nem sikerült kidolgozni – tette hozzá a képviselő. Mint elmondta, az iskolavezetők átadják a mérlegelési és döntési jogot a megyei főtanfelügyelőségnek, és arra kérik, hogy vegye figyelembe a kisebbségi oktatás helyzetét. A tűzoltó-módszerektől búcsút kell venni – fogalmazott Csoma Botond, ehelyett szerinte fenntartható oktatási stratégiára van szükség. A Kolozs megyei RMDSZ nevében így olyan testület létrehozását javasolja, amely közép- vagy hosszú távon fenntartható oktatási stratégiát dolgozna ki. Két magyar osztállyal rövidülhet a megye A nyolcadik osztályos diákoknál ezelőtt két évvel, 612 diák végzett magyar tagozaton, idén 507 lesz – mondta el Török Zoltán főtanfelügyelő-helyettes. Tavaly ugyan sikerült megtartani a már létező osztályokat, de idén már lehetetlen lesz megtartani ezt a számot – hívta fel a figyelmet. Mivel az iskolavezetőkkel tartott tárgyalás során nem léphettek előre, döntéseket meg kell hozni, így jövő héten a tanfelügyelőségi vezetőtanácsi gyűlésen meghozzák a magyar osztályokra vonatkozó határozatokat. „Több mint valószínű, hogy két kilencedik osztállyal lesz kevesebb, de nem tudja még senki, hogy kiket érint majd ez” – fogalmazott Török. Hozzátette, a dézsi induló kilencedikkel együtt tulajdonképpen eggyel kevesebb magyar osztállyal kell számolni. A jelenlegi negyedik osztályokban is száz diákkal van kevesebb, mint tavaly, itt azonban megállapodtak abban a főtanfelügyelővel, hogy ott, ahol levágják a kilencedik osztályt, megtartják az ötödiket. Az előkészítőkről, óvodákról egyelőre nincsenek konkrétumok. Minden magyar intézmény egyedi eset Tárkány Erika, az RMPSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke kifejtette, a tűzoltó-módszerek valóban jellemezték az elmúlt éveket, hiszen mindig reménykedtek. „Kolozs megyében minden egyes magyar intézmény egyedi eset, ezért is tartott 6-7 órát a iskolavezetőkkel tartott megbeszélés. Nehéz objektív kritériumrendszert kialakítani” – fogalmazott. Hozzátette, nem egymás ellen szeretnének dolgozni, hanem egy jövőkép, konkrét adatok tükrében. Az RMPSZ felajánlotta segítségét az RMDSZ-nek, fontos volna ugyanakkor négy évre előre látni a diáklétszámot, támogatni a szülőket abban a döntésükben, hogy gyerekeik a vidéki iskolákban maradjanak. „Nem vagyunk sem annak a szakmai tudásnak és információhalmaznak, sem erkölcsi alapnak a birtokosai, hogy bármelyik RMDSZ-es tisztségviselő dönthetne az intézmények sorsáról, ezért volt szükség erre a tanácskozásra, és itt kell meghozni a döntéseket” – fogalmazott Horváth Anna. Az RMDSZ kolozsvári szervezetének elnöke aláhúzta, az elvi kérdéseket és az ezekből következő későbbi döntéseket kell elfogadni. Pozitív diszkrimináció mostanáig is létezett vidéki osztályok esetében, de azon el kell gondolkodni, hogy azonos profilú, egymás mellett működő kolozsvári magyar iskolák messze létszám alatt működő osztályaival mi történjen – tette hozzá Horváth rámutatva, román osztályokat, sőt iskolákat is szüntetnek meg. Kustán Magyari Attila maszol.ro 2017. január 13.Stratégia készül a Kolozs megyei magyar oktatás számáraSzakemberek bevonásával, az egyházak, az RMDSZ és a tanfelügyelők segítségével testületet hoznak létre, amely stratégiát dolgoz ki annak biztosítására, hogy az elkövetkező öt évben minden magyar gyermek anyanyelvű oktatásban részesülhessen Kolozs megyében.Az RMDSZ Kolozs megyei szervezete vezetőségének pénteki sajtótájékoztatóján Csoma Botond területi elnök elmondta, megközelítőleg 100 gyerekkel van kevesebb a 4. és a 8. osztályokban a megyében. „A mostani állást tekintve vidéken a kisebb létszámú iskolákban is indulnak ötödik osztályok és a zeneiskolában is indul kevesebb létszámmal osztály, hisz ezekre nincs más alternatíva. Jó hír viszont az, hogy miközben tavaly nem indult Désen kilencedik osztály, mert nem volt meg a megfelelő gyereklétszám, idén szeptembertől szerencsére 21 diákkal beindul az osztály" – idézte Csoma Botondot a szövetség közleménye. Az osztályok számának csökkenése leginkább a kolozsvári iskolákat érinti. Csoma Botond elmondta, nem engedheti meg magának a magyar közösség, hogy továbbra is „tűzoltó módszerekkel" dolgozzon. Az elmúlt években pontszerűen, rövid idő alatt kellett dönteni osztályok, gyerekek helyzetéről. Közölte, fenntartható stratégiára van szükség, éppen ezért olyan testületet hoznak létre az iskolaigazgatókkal, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségével (RMPSZ) és az egyházak képviselőivel közösen, amely előrelátható, tervezhető megoldást kínál. Török Zoltán főtanfelügyelő-helyettes a sajtótájékoztatón kifejtette: három beiskolázási terv kidolgozásán vett részt és sajnos évről évre csökken a diákok száma. Az első évben megközelítőleg 600 diák volt a 9. osztályokban megyei szinten, idén ez a szám 500-ra csökkent. Emiatt már nem lehet megtartani azt a 23 osztályt, amit 2016-ban sikerült beindítani. „Az iskolavezetőkkel folytatott múlt pénteki tárgyaláson sajnos nem jutottunk előre. Mindenkinek a saját iskolája a legfontosabb és ez természetes. A főtanfelügyelő elmondta, a jövő héten lesz vezetőtanácsi ülés és a testület hozza meg a döntést, hogy melyik iskolában lesz kevesebb osztály. Szomorú ez a helyzet, de most úgy néz ki, hogy két 9. osztállyal lesz kevesebb. A negyedik osztályokban is 100 diákkal van kevesebb az előző évekhez képest. Pozitívum, hogy a jelenlegi állás szerint ahol 9. osztályt szüntetnek meg, ott nem szűnik meg egy 5. osztály sem és ez fordítva is érvényes" – számolt be a főtanfelügyelő-helyettes. „Sajnos általában tűzoltó módban dolgoztunk, mert mindig reménykedtünk. Minden egyes magyar intézmény egyedi eset; az iskolákat nem lehet egy egységes kritériumnak alávetni. Nagy szükségünk van arra, hogy a politikum támogatását megkapjunk. Egy olyan törvénymódosítást javasolunk, amely a pozitív diszkrimináció elvén a kisebbségi osztályok létszámát alacsonyabb küszöbértékben határozná meg." – jelentette ki Tárkányi Erika, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének Kolozs megyei elnöke. Horváth Anna, az RMDSZ kolozsvári szervezetének elnöke szerint a vidéki iskolákat meg kell tartani egész addig, amíg legalább a minimális létszámot el lehet érni. kronika.ro Erdély.ma 2017. január 14.Jövő héten döntenek a magyar osztályok számának csökkentésérőlÚjra lesz magyar tannyelvű kilencedik osztály Désen A Kolozs megyei gyereklétszám csökkenése miatt már biztos, hogy kevesebb magyar ötödik és kilencedik osztály lesz a 2017/2018-as tanévben – nyilatkozta az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének székházában megtartott sajtótájékoztatón Török Zoltán főtanfelügyelő-helyettes. Csoma Botond, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke oktatási stratégia kidolgozását szorgalmazta, amely által elkerülhetőek lennének a „tűzoltás-szerűen”, azaz a gyorsan és rövid idő alatt, a határidő szorításában meghozott megoldások. Ugyanakkor az oktatási törvényt módosító javaslat kidolgozása is felmerült, amelynek értelmében a nemzeti kisebbségek esetében a gyereklétszám ne számítson döntő tényezőnek. Miután az RMDSZ, a pedagógusszövetség megyei szervezete és a magyar iskolaigazgatók nem tudtak megegyezni az osztályok megszüntetéséről, ebben a kérdésben végül a Kolozs megyei tanfelügyelőség dönt jövő heti igazgatótanácsi gyűlésén. Kolozs megyében elkerülhetetlen a magyar tannyelvű ötödik és kilencedik osztályok számának csökkentése, mivel a jelenlegi negyedikes és nyolcadikos tanulók száma közel százzal kevesebb, mint tavaly. Egy héttel korábban Csoma Botond, mint az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke, Tárkányi Erika, a pedagógusszövetség megyei szervezetének elnöke, tanfelügyelők stb., több mint hat órán át tartó megbeszélést folytattak a Kolozs megyei magyar tannyelvű iskolák igazgatóival, illetve a magyar tagozattal rendelkező tanintézetek aligazgatóival, de nem sikerült egyezségre jutni, hogy melyik iskolában milyen osztályt „vágjanak le”. Így a Kolozs Megyei Tanfelügyelőség vezető tanácsára maradt a döntés ebben a kérdésben. – Nem rendelkeztem mandátummal arra nézve, hogy kifejtsem, hogyan történjen az osztályösszevonás. Mivel az iskolaigazgatókkal nem sikerült megegyezni, a döntés a tanfelügyelőségre hárul. Az intézményvezetőkkel való hosszas egyeztetés tanulsága az volt: megengedhetetlen, hogy „tűzoltás-szerűen” próbáljunk minden évben megoldást találni a létszámhiány miatti gondokra, osztályok összevonására vagy megszüntetésére. Ezért javasolom szaktestület létrehozását, amely legalább négy évre előremutató stratégiát dolgozna ki, amely magába foglalná az osztályösszevonásokat is, és ezt minden iskolának be kellene tartania – magyarázta Csoma Botond, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke. – Ilyen létszámcsökkenés mellett lehetetlen megtartani az osztályokat. A tárgyalás során minden iskolaigazgató az általa vezetett tanintézmény érdekeit védte, ezért nem sikerült döntenünk. A tanfelügyelőség jövő szerdán vagy csütörtökön fogja meghozni helyettünk a szomorú döntést – mondta Török Zoltán főtanfelügyelő-helyettes. – Minden magyar tanintézmény helyzete egyedi eset, ezért nehéz az osztálycsökkenésre vonatkozó objektív kritériumrendszert felállítani. A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) a közeljövőben javasolni fogja a tanügyi törvény módosítását, hogy a nemzeti kisebbségek esetében az osztálylétszámot ne úgy szabják meg, hogy az teljesíthetetlen legyen, valamint pozitív diszkriminációt javasolnak a kisebbségi osztályok esetében. Az iskolaigazgatók is nehéz helyzetben voltak, amikor az osztálycsökkentés felmerült, hiszen a szülők kívánságára is oda kellett figyelniük – vélekedett Tárkányi Erika, az RMPSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke. Horváth Anna, az RMDSZ kolozsvári szervezetének elnöke a közösségi szolidaritás fontosságát hangsúlyozta, amelynek fényében „mindannyiuknak túl kell látni a személyes, intézményes szempontokon”. Ami az ötödik osztályokat illeti, nem olyan vészes a helyzet, mivel a Waldorf Líceumban nincs magyar negyedik osztály, ezért ötödik biztos nem indul, a Báthory-líceumban pedig az eddigi három ötödik osztály helyett csak kettőt kértek, mivel a negyedikbe 66 kisdiák jár. A Szabadság kérdésére Apáczai-líceum beiskolázási tervével kapcsolatosan Horváth Anna elmondta: értesülése szerint egyetlen ötödik osztályt kértek, de ebből fele intenzív angol és fele képzőművészeti profilú lenne. Most már a tanfelügyelőségen a sor, hogy elfogadja vagy sem ezt a javaslatot. A tanügyi törvény ugyan nem tiltja többprofilú osztály működtetését, de a sajtótájékoztatón jelenlevők elmondták: ilyenre csakis kilencedik osztályban volt eddig példa. Jó hírt is közölt Török Zoltán: 21 dési magyar nyolcadikos gyerek szülője kérvényezte a magyar kilencedik osztályt, ezzel kifejezve azon óhaját, hogy gyermekeiket szülővárosukban anyanyelvi oktatásban akarják részesíteni, tehát lesz magyar kilencedik osztály Désen. Török Zoltán szerint az osztályösszevonásoknál odafigyelnek arra, hogy ahol ötödik osztály szüntetnek meg, a kilencediket ne számolják fel és fordítva. Szabadság (Kolozsvár) 2017. január 16.Stratégia készül a Kolozs megyei magyar oktatás számáraSzakemberek bevonásával, az egyházak, az RMDSZ és a tanfelügyelők segítségével testületet hoznak létre, amely stratégiát dolgoz ki az elkövetkező öt évre biztosítani, hogy minden magyar gyermek anyanyelvű oktatásban részesülhessen Kolozs megyében. Az RMDSZ Kolozs megyei szervezete vezetőségének pénteki sajtótájékoztatóján Csoma Botond területi elnök elmondta, megközelítőleg 100 gyerekkel van kevesebb a 4. és a 8. osztályokban a megyében. „A mostani állást tekintve vidéken a kisebb létszámú iskolákban is indulnak ötödik osztályok és a zeneiskolában is indul kevesebb létszámmal osztály, hisz ezekre nincs más alternatíva. Jó hír viszont az, hogy miközben tavaly nem indult Désen kilencedik osztály, mert nem volt meg a megfelelő gyereklétszám, idén szeptembertől szerencsére 21 diákkal beindul az osztály" – idézte Csoma Botondot a szövetség közleménye. Az osztályok számának csökkenése leginkább a kolozsvári iskolákat érinti. Csoma Botond elmondta, nem engedheti meg magának a magyar közösség, hogy továbbra is „tűzoltó módszerekkel", minden évben pontszerűen, rövid idő alatt kell dönteni osztályok, gyerekek helyzetéről. Közölte, fenntartható stratégiára van szükség, éppen ezért olyan testületet hoznak létre az iskolaigazgatókkal, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségével (RMPSZ) és az egyházak képviselőivel közösen, amely előrelátható, tervezhető megoldást kínál. Török Zoltán főtanfelügyelő-helyettes a sajtótájékoztatón kifejtette: három beiskolázási terv kidolgozásán vett részt és sajnos évről évre csökken a diákok száma. Az első évben megközelítőleg 600 diák volt a 9. osztályokban megyei szinten, idén ez a szám 500-ra csökkent. Ennek következményeképpen nem áll mód megtartani azt a 23 osztályt, amit 2016-ban sikerült beindítani „Az iskolavezetőkkel folytatott múlt pénteki tárgyaláson sajnos nem jutottunk előre. Mindenkinek a saját iskolája a legfontosabb és ez természetes. A főtanfelügyelő elmondta, a jövő héten lesz vezetőtanácsi ülés és a testület hozza meg a döntést, hogy melyik iskolában lesz kevesebb osztály. Szomorú ez a helyzet, de most úgy körvanalozik, hogy két 9. osztállyal lesz kevesebb. A negyedik osztályokban is 100 diákkal van kevesebb az előző évekhez képest. Pozitívum, hogy a jelenlegi állás szerint ahol 9. osztályt szüntetnek meg, ott nem szűnik meg egy 5. osztály sem és ez fordítva is érvényes" – számolt be a főtanfelügyelő-helyettes. „Sajnos általában tűzoltó módban dolgoztunk, mert mindig reménykedtünk. Minden egyes magyar intézmény egyedi eset; az iskolákat nem lehet egy egységes kritériumnak alávetni. Nagy szükségünk van arra, hogy a politikum támogatását megkapjunk. Egy olyan törvénymódosítást javasolunk, amely a pozitív diszkrimináció elvén a kisebbségi osztályok létszámát alacsonyabb küszöbértékben határozná meg." – jelentette ki Tárkányi Erika, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének Kolozs megyei elnöke. Horváth Anna, az RMDSZ kolozsvári szervezetének elnöke szerint a vidéki iskolákat meg kell tartani egész addig, amíg legalább a minimális létszámot el lehet érni. Krónika (Kolozsvár) 2017. január 19.Ötven civil szervezet állt ki a megszüntetett kolozsvári magyar osztály mellettA Kincses Kolozsvár Egyesület kezdeményezésére 50 kolozsvári magyar civil szervezet közös állásfoglalást fogalmazott meg az Apáczai Csere János Elméleti Líceum művészeti tagozatának védelmében - olvasható az egyesület közleményében. A Kolozs megyei tanfelügyelőségen január 19-én iktatták a Valentin Claudiu Cuibus főtanfelügyelőnek, illetve Török-Gyurkó Zoltán főtanfelügyelő-helyettesnek címzett levelet, melyet elküldtek az oktatási minisztériumba Király András György kisebbségek oktatásáért felelős államtitkárnak is. Mint arról már korábban beszámoltunk, a líceum ötödik osztályát az iskolakezdés után szüntették meg, miután a szóbeli ígérgetések ellenére nem hagyták jóvá a csoport beindítását. Az ügyről bővebben itt olvashat. Az állásfoglalás aláírói határozottan kiállnak a kolozsvári magyar nyelvű képzőművészeti szakoktatás mellett, amely „a legmagasabb színvonalon biztosítja a gyermekek alkotó és önkifejező képességeinek fejlesztését, valamint művészeti-kulturális műveltségének megalapozását immár tizenhat éve”. Felhívják a figyelmet, hogy az anyanyelvi oktatás mind Románia alkotmánya, mind a nemzetközi szerződések értelmében alapvető jog, amelyet az oktatási törvény a képzőművészeti oktatás terén is szavatol. Ennek megfelelően kérik az oktatási minisztériumot és a Kolozs megyei tanfelügyelőséget, hogy a korábbi évekhez hasonlóan a jövőben is biztosítsák a magyar nyelven történő képzőművészeti oktatást. Az állásfoglalás teljes szövege:. Állásfoglalás az Apáczai Csere János Elméleti Líceum művészeti tagozatának védelmében Mi, a kolozsvári magyar civil-szakmai egyesületek és alapítványok aggodalommal tekintünk az Apáczai Csere János Elméleti Líceum művészeti tagozatának ellehetetlenítésére. A magyar nyelvű képzőművészeti szakoktatás közép-erdélyi bástyája került végveszélybe, mely a legmagasabb színvonalon biztosítja a gyermekek alkotó és önkifejező képességeinek fejlesztését, valamint művészeti-kulturális műveltségének megalapozását immár tizenhat éve. Az Apáczaiban tanuló rajzszakosok tehetségét számos kiállítás és kiadvány tanúsítja. A diákok nemcsak kolozsvári, hanem országos és nemzetközi téren is bizonyították a képzés tehetségpallérozó tevékenységének eredményességét. Az anyanyelvi oktatás mind Románia Alkotmánya, mind a nemzetközi szerződések értelmében alapvető jog, amelyet az oktatási törvény a képzőművészeti oktatás terén is szavatol. Nemzeti közösségünk érdekében, a törvény által biztosított jogaink alapján, felkérjük az Oktatási Minisztériumot és a Kolozs Megyei Tanfelügyelőséget, hogy a korábbi évekhez hasonlóan a jövőben is biztosítsa gyermekeink számára a magyar nyelven történő képzőművészeti oktatást. Tekintettel arra, hogy a helyzet megnyugtató rendezése a magyar közösség mellett az Oktatási Minisztériumnak, a tanfelügyelőségnek, valamint mindazoknak érdeke, akik a gyermekekben a kulturális és művészeti élet jövőjét látják, kérjük, vegyék figyelembe az oktatók, szülők, illetve a civil-szakmai szervezetek által felsorakoztatott érveket, és a közeljövőben esedékes beiskolázási időszakban találjanak megoldást a magyar nyelvű kolozsvári alapfokú képzőművészeti oktatás biztosítására. Kolozsvár, 2017. január 17. Kezdeményező: Kincses Kolozsvár Egyesület nevében Gergely Balázs elnök Aláírók: Agnus Média Alapítvány nevében Szenkovics Dezső elnök Amaryllis Társaság nevében László Bakk Anikó tiszteletbeli elnök Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége nevében Péntek János elnök Apáczai Csere János Baráti Társaság nevében Tamás István elnök Argo Audiovizuális Egyesület nevében Szántai János István elnök Armenia Örménymagyar Baráti Társaság nevében Bálint Júlia elnök Bálint Tibor Baráti Társaság nevében Bálintné Kovács Júlia tag Barabás Miklós Céh nevében Kolozsi Tibor elnök Bolyai Társaság nevében Gábor Csilla elnök Donát Alapítvány nevében Zsigmond Ilka elnök Életfa Családsegítő Egyesület nevében Deme Ilona Julianna elnök Encyclopaedia Egyesület nevében Nagy Péter elnök Entz Géza Művelődéstörténeti Alapítvány nevében Kovács András igazgató Erdélyi Kézmíves Céh Egyesület nevében Molnár Attila elnök Erdélyi Magyar Filmszövetség nevében Lakatos Róbert Árpád elnök Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület nevében Széman Péter elnök Erdélyi Múzeum-Egyesület nevében Sipos Gábor elnök Filmtett Egyesület nevében Zágoni Bálint alelnök Házsongárd Alapítvány nevében Gergely Erzsébet igazgató Helikon Kulturális Egyesület nevében Karácsonyi Zsolt elnök Heltai Gáspár Könyvtári Alapítvány nevében Pillich Katalin elnök Homo Ludens Alapítvány nevében Vincze László elnök Igen, tessék! – Da, poftiți! Egyesület nevében Talpas Botond elnök Innovatív Oktatásért Egyesület nevében Mikó Zsuzsanna elnök Jakabffy Elemér Alapítvány nevében Székely István elnök Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság nevében Gaal György elnök Kolozs Megyei Magyar Diáktanács nevében Bács Tímea elnök Kolozsvár Társaság nevében Kántor Lajos elnök Kolozsvári Magyar Diákszövetség nevében Lőrincz István Zoltán elnök Kolozsvári Művelődés Egyesület nevében Szabó Zsolt elnök Korzo Egyesület nevében Imecs-Magdó Eszter elnök Kriza János Néprajzi Társaság nevében Jakab Albert Zsolt elnök Magyar Ifjúsági Tanács nevében Fancsali Barna elnök Nyilas Misi Tehetségtámogató Egyesület nevében Péntek János elnök Origo Egyesület nevében Márkos Tünde elnök Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet nevében Fülöp Júlia elnök PONT Csoport nevében Farkas András társalapító Pósta Béla Egyesület nevében Bajusz István igazgató Robert Schuman Egyesület nevében Szenkovics Dezső elnök Romániai Építészek Rendje erdélyi fiókszervezetének nevében Guttmann Szabolcs István elnök Romániai Magyar Gyógypedagógusok Egyesülete nevében Nagy Szilárd elnök Romániai Magyar Közgazdász Társaság nevében Ciotlaus Pál elnök Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének (RMPSZ) Kolozs megyei szervezete nevében Tárkányi Erika Tímea elnök Sapientia Hallgatói Önkormányzat Kolozsvár nevében Andacs Zsolt Levente elnök Sétatér Kulturális Egyesület nevében Király Zoltán elnök Studcoop Diákszövetkezeti Egyesület nevében Hunyadi Attila Gábor elnök Szarkaláb Kulturális Egyesület nevében Pillich Balázs elnök SzINT Kulturális Egyesület nevében Pillich Balázs elnök Tranzit Alapítvány nevében Könczei Csilla elnök Vigyázó Egyesület nevében Sándor Eszter elnök maszol.ro 2017. január 31.Elfogadhatatlan a 9. osztály felszámolása a GhibubanFolyamatos tűzoltás helyett alkalmazható oktatási stratégia kellene Visszautasítja, megtévesztőnek tartja a Ghibu-líceum magyar tanári kara azt a kritériumrendszert, ami alapján a tanfelügyelőség úgy döntött, hogy a következő tanévtől nem indul az iskolában magyar 9. osztály. A 2017–2018-as beiskolázási terv értelmében a Brassai is elveszti az egyik 9. osztályát, az iskola vezetősége és a szülői közösség a beletörődés helyett megoldást keres a – megfogalmazásuk szerint – diszkriminatív döntés megváltoztatására. Tárkányi Erika Tímea, a Kolozs megyei RMPSZ elnöke lapunkban kö- zölt írásában arról beszél: az iskolák megszűnése, osztályös - szevonások, a gyermeklétszám csökkenése nem újkeletű gond. A probléma lényege vélemé- nye szerint abban rejlik, hogy a szakma minden tanévben tűzoltással foglalkozott, és továbbra sincs alkalmazható, érvényes oktatási stratégia. És még egy rossz hír: bár a törvény által elő- írt minimális létszám megvolna, fennáll a veszélye annak, hogy az Alverna utcai magyar ovis csoportot megszüntetik Iskola a Donát negyedben, továbbra is közel hozzád Az elmúlt napokban arról szólnak a hírek, hogy a 2017–18-as tanévben nem indul elméleti 9. osztály a Brassai Sámuel Elméleti Líceumban és egyáltalán nem indul magyar 9. osztály a Donát negyedi Természettudományi Líceumban (hivatalos nevén Ghibu). A tanfelügyelőség arra a cáfolhatatlan tényre hivatkozik, hogy az idén 78 diákkal kevesebb végzi a nyolcadik osztályt magyar tagozaton, tehát ha optimális esetben mindenki magyarul szeretne továbbtanulni, akkor is minimum 2 osztálynyival kevesebb kilencedikes diák kezdené meg a következő tanévet. Nem voltak könnyű helyzetben a magyar tanfelügyelők, amikor az iskolaigazgatóktól átvállalták a döntés felelősségét. Január 6-án, több mint hatórás gyűlés után jobb híján minden iskolaigazgató elfogadta, hogy a tanfelügyelőség vezetőtanácsa dönt majd saját kritériumrendszere alapján (pl. utolsó négy év bejutási eredményei, tanulmányi átlageredménye, megyei és országos tantárgyversenyeken elért eredmények, érettségi eredmények). Megjegyezendő, a szaklíceumi osztályok, szakosztályok és a vidéki iskolák elméleti osztályainak számát nem csökkentették. Kis létszámú, de nagyon elszánt tanári közösségünknek néhány napra szüksége volt ahhoz, hogy elemezze a helyzetet, megfogalmazza fenntartásait a kritériumokkal szemben, miközben vigyáztunk arra, hogy az oktatási folyamat zavartalan maradjon, és higgadt légkör jellemezze a nyolcadikos gyerekekkel, valamint a szüleikkel való megbeszéléseket. Nem értünk egyet azzal, hogy csak természettudomány szakos osztályokat szüntettek meg, ezzel felborítva az arányt, amit évek óta a diákok józan opciója, pályaválasztási irányultsága határoz meg. A természettudományi osztályok egyre népszerűbbek a diákok körében, mert a továbbtanulás, pályaválasztás széles skáláját teszi lehetővé ezen a szakon érettségizett diákok számára. Tehát jövőre három matematika–informatika osztály mellett csak két természettudományi osztály maradt a kolozsvári és környékbeli diákok számára. Nem tudom, milyen statisztika mutatta ki, hogy az idei nyolcadikosoknak hirtelen megugrott az érdeklődése a matematika és informatika, valamint a humán tantárgyak iránt, és drasztikusan csökkent a természettudomány szakos osztályok iránt. Míg tavaly a diákok 40%-a választhatta az elméleti osztályok palettájáról a természettudomány szakot, 30-30%-a a matematika–informatika, illetve humán szakot, az idén csak 25%-a iratkozhat természettudomány osztályba, 37-37% matematikára, humánra. Meggyőződésünk, hogy a tanfelügyelők döntését elsősorban a társadalmi elvárások, a közvélemény várható reakciója befolyásolta, amit, nevezzük csak őszintén nevén a dolgokat, a szülők részéről egyfajta, igényességnek vélt sznobizmus irányít, amely már elemitől kezdve szeretné biztosítani a gyerek társadalmi státusát a hagyománnyal rendelkező iskolák választása által. Nem tekintjük objektívnek, sőt megtévesztőnek tartjuk azt a kritériumrendszert, ami alapján egyetlen 9. osztályunk elveszíti létjogosultságát. Kiegészítő magyarázat nélkül ezen szempontok szerinti értékelés megbélyegez minket, negatívan minősíti a munkánkat. Határozottan kijelentjük, hogy a Ghibu-líceum tanári közössége mindenkor magas szakmai felkészültséggel, nagy szeretettel és odaadással foglalkozik minden egyes reá bízott gyerekkel. Személyes beszélgetések vagy ellenőrzések alkalmával maguk a tanfelügyelők csak szuperlatívuszokban beszéltek az itt zajló oktatói-nevelői folyamatokról, eredményekről, a tanárok és gyerekek munkájáról. Annyi más szempont is szóba jöhetett volna: például az, hogy hány, anyagilag és társadalmilag hátrányos helyzetű család gyerekét tanítottuk, neveltük, juttattuk el az érettségiig. Tanulmányok igazolják, hogy a gyerekek szociokulturális háttere hogyan befolyásolja a tanulmányi előmenetelt. Nemcsak a családból hozott ismeretanyag és attitűd nyit hatalmas szakadékot gyerek és gyerek között; ha csak arra az egyszerű tényre gondolunk, hogy minél „elitebb” iskolába jár egy gyermek, annál többet fordítanak a szülők magánórára, egyből megkérdőjelezhetővé válik az érettségi eredmények összehasonlítása. Alapvető pedagógiai elv, hogy ne egymáshoz, hanem önmagához hasonlítsuk a gyereket, fejlődését, eredményeit csak ahhoz mérhetjük, amennyit a líceum elején otthonról, illetve régi iskolájából hozott. Konkrétan: matematikából 5-ös bejutási jegyről érettségire hatoson felüli jegyre feltornázni a gyereket, akinek családja nem tudja fizetni a magánórát, van annyira nagy teljesítmény, mint kilences tanulóból kilences érettségizőt faragni. Nem tartjuk igazságosnak az eredmények száraz számadatokban, statisztikákban való mérését, miközben az oktatás az egyik legszubjektívebb, legtöbb emberi tényezőtől függő, legtöbb érzelmet, empátiát igénylő folyamat. Nem szalámit gyártunk, nem paradicsomot termesztünk, hanem élő, érző, különböző temperamentumú és különböző képességű gyerekeket készítünk fel az életre. Iskolánk, a Donát negyedi Ghibu-líceum magyar tagozata üdítő színfolt a megyei iskolahálózat térképén. Zöldövezetben, hatalmas udvarral várja a diákokat, tágas, világos osztálytermeiben a gyermek jó közérzete a legfontosabb. Ahogy jelszavunk is kifejezi, „Közel hozzád”, családias légkörben, elhivatott és színvonalas tanári karral folyik az oktatás. Azok a gyerekek, akik nálunk jártak általános iskolába, és líceumban szeretnének továbbtanulni, egy-két kivétellel nálunk maradnak. Az igényeiket, jogaikat ki veszi figyelembe? Büszkék vagyunk azokra a gyerekekre, akik nálunk végeztek. Azokra is, akik kiemelkedő eredményt értek el az érettségin és egyetemi felvételin, de azokra is, akik középfokú végzettséggel megbecsült egészségügyi asszisztensek, mentősök, építkezési, elektronikai szolgáltatók lettek. Magyar közösségünknek hatalmas szüksége van a tanult, művelt, érettségizett szakdolgozókra, szolgáltatókra (nem feltétlenül egyetemi végzettségűekre), még ha az iskolahálózat jelenlegi megtervezői ezt nem ismerték fel. Határozottan kijelentjük, hogy részt kívánunk venni annak a közép- és hosszú távú oktatási stratégiának a kidolgozásában, amely lehetővé teszi, hogy elsősorban a gyerekek igényeit figyelembe véve zavartalanul működhessenek az arra érdemes Kolozs megyei iskolák és tagozatok. Végezetül álljon itt egy részlet kolléganőnk Facebook-bejegyzéséből, amelyet legelső indulatában írt, amikor megtudta a tanfelügyelőség döntését. Annyit fűznék hozzá, hogy a megoldás nem a tanfelügyelők és nem is a tanárok kezében van: az egész közösség felelős minden szál gyerekért, minden egyes megszűnő osztályért. Az építőmunkát már nulladik osztályban el lehet kezdeni, azzal hogy a szülő nem a zsúfolt belvárosba viszi, dugóban és benzingőzben idegeskedve a hajnalban felköltött gyermekét, hanem a tőle 5-10 percre levő általános iskolába, a parkon keresztül sétálva, beszélgetve. Mert higgyék el, itt ugyanolyan elhivatott, szakmailag kiváló tanítók, tanárok tanítják a gyerkőcöt, mint a belvárosban. „Ma tudtam meg, hogy jövőre nem indíthatunk kilencedik osztályt. Pedig olyan nyolcadik végez az idén nálunk, hogy áldás a tanár életében, amikor ilyen osztályt tanít. Nem értem, miért érdekünk nekünk, kolozsvári magyaroknak felszámolni az iskoláinkat? Mit fog kezdeni az a néhány iskola azon a bűvös négyzetkilométeren a lassan 400 ezer fős lakosságú Kolozsvár összes magyar gyermekével? Nem kár azokért a gyerekekért, akit a szüleik román tagozatra iratnak, mert egyébként teljesen jogosan, nem szeretnének naponta 1 órát ingázni? Csak nekem tűnik, hogy ezzel a líceumi osztállyal Kolozsvár egy értékes színfoltját veszíti el? Tényleg jó ez nekünk, kolozsvári magyaroknak? Mert akkor elfogadom.” Az O. Ghibu Líceum magyar tagozatának nevében Nagy Csilla A fájó valóság Hónapok óta téma a sajtóban az oktatás, az oktatás problémáiról és egyúttal a bűnbakok kereséséről szólnak a cikkek. Szinte napi szinten olvasni, ki miért marasztalja el az oktatásban éppen dolgozókat, kinek mi a véleménye x-ről, y-ról, egy politikai vagy egy szakmai civil szervezetről. Sok a megmondó, s mind hozzáértő. Mert az oktatás közügy, s mindenki ért hozzá. A téma ennyire égető felszínre kerülésének oka azonban a gyerekszám csökkenése. De ez már magánügy, arról nem nyilatkozhatunk, hogy x vagy y miért nem szül/nem vállal több vagy egyetlen gyereket sem. Holott ez az egyik legnagyobb gondunk, amivel szembe kell néznünk. Nincs elég magyar gyerek. S a gyerekszám csökkenése óhatatlanul maga után vonja az oktatásban jelentkező gondokat. A kialakult helyzetet pedig csak még jobban nehezíti a másik gondunk: a hatályban levő oktatási törvény a kvóta rendszerrel, az osztályok létszámának megszabásával, a beiskolázási módszertan előírásaival. Ezek a törvénybe foglalt, szigorúan megszabott követelmények hátrányos helyzetbe hozzák a kisebbségi oktatást. Bár megállapítottak egy, a kisebbségi oktatás finanszírozására vonatkozó korrekciós mutatót, ezzel nem sikerült megfelelő védelmet nyújtani a kis létszámból származó fenntartási gondokra. A fejkvóta-rendszer bevezetése óta minden évben a kis létszámú oktatási intézmények, tagozatok, illetve osztályok fennmaradása és működése veszélyben van, hosszas egyeztetések tárgyát képezi. Ez is bizonyítja, hogy az oktatás anyagi alapon történő szervezése, illetve alulfinanszírozása milyen súlyos következményeket von maga után. Iskolák megszűnése, osztályok összevonása évtizedek óta gondja a Kolozs megyei oktatásnak, s nemcsak a mi megyénknek. A megyei tanfelügyelőség egykori és mai magyar szakfelügyelőkből álló csoportja mindig jelezte e gondokat, s megoldás keresésével próbálkozott, megbeszélésekre hívtak, közös gondolkodásra buzdítottak. Ugyanez történt idén január 6-án is, amikor összehívták a magyar intézmények és tagozatok vezetőit, a szakmai szervezet képviseletét és a politikumot, s elmondták a gondokat. A gyerekszám csökkenése maga után vonja bizonyos osztályok számának változását is. Arra, hogy hol csökken az osztályok száma, kiket érint ez, nem született javaslat. S higgyék el, kedves olvasók, s oktatáshoz értő hozzászólók, senki nem volt képes önszántából jelentkezni: kérem, xy intézményvezető lemondok xy osztály indításáról. Nem tehette ezt a megbeszélésen jelen levő egyetlen intézményvezető sem, hiszen nem hozhat ilyen döntést, az ilyen horderejű problémát az iskolák vezetőtanácsában kell megbeszélni. Nem dönthetett a politikum, s a szakmai civil szervezet sem mutogathatott senkire, hiszen milyen jogon vállalhatná bárki is a megmondó szerepét. Akkor és ott megfogalmaztunk egy állásfoglalást, s felkértük a tanfelügyelőséget döntsön figyelembe véve a magyar oktatás sajátos helyzetét. Nem léptünk előre, de a jelenlevők mind vállalták és aláírták, hogy akkor és ott ebben az ügyben ez a döntés. Ezek után ismét elmarasztalás éri a tanácskozókat, hogy nem voltak képesek még dönteni sem, hogy miféle szakmai szervezet az, amely nem hallatja a hangját, s nincs egy oktatási stratégiája … stb. Valóban nincs egy alkalmazható érvényes oktatási stratégia, mert minden tanévben tűzoltással foglalkozott a szakma (ezt találóan fogalmazta meg egyik intézményvezetőnk), s ez elgondolkodtató. Mert amikor 2015. január végén Szabó Gábor egykori szakfelügyelő bemutatta a Kolozs megyei oktatás helyzetképét, az ő munkája is a megbeszélés szintjén maradt. Nem történt továbblépés, nem történt meg az átgondolása (talán most kiindulópont lehetne), mert a „tűzoltási módszer” mindig az éppen aktuálisan égető probléma megoldására törekedett, nem egy átfogó megoldásmód megtalálására és érvényesítésére. Megjelentek kutatási eredmények, tanulmányok, amelyek a demográfiai számadatok tükrében körvonalazzák az oktatás problémáját, megjelent honlap az Iskolák veszélyben cím alatt, mely átláthatóan mutatja be a problémás helyeket. Lehet ezek alapján újabb oktatási stratégiák kidolgozását kérni, elindítani, felügyelni, de attól félek, ez sem működne. S ezt azért gondolom így, mert azt tapasztalom, összeülhet szakmai fórum, szakértői testület, hogy ne 4-re, hanem 10-12 évre tervezze meg a Kolozs megyei oktatás helyzetét, megfogalmazhatja a fájó pontokat, körvonalazhatja a problémákat, s javasolhat megoldásokat, akkor sem fogja egy intézmény sem beletörődve elfogadni, hogy éppen milyen megoldás születik/születhet az ő esetében. Hiszen ugyanez történik most is. A január 6-i megbeszélésen minden jelenlévő tudomásul vette, hogy ha nem születik döntés a részükről, akkor az osztályösszevonást a tanfelügyelőség oldja meg, most mégis nehezen fogadják a tanfelügyelőségi döntést. Ha egyszer megegyeztünk valamiben, akkor értsük azt meg, s fogadjuk el. Mert oktatási stratégiát kidolgozni nagyon szükséges és érdemes is. Kell egy, a jövőt előrevetítő helyzetkép arról, hogyan tovább a Kolozs megyei oktatásban. De egy ilyen kidolgozott stratégia problémamegoldó csak akkor lesz, ha mindenki tudomásul veszi, hogy az érintettség szintjén túl kell lépni, és szembe kell nézni a számadatok tükrében a fájó valósággal. És mindemellett sürgetni kell egy átgondolt, a kisebbségi oktatást megfelelően kezelő új törvénymódosítást/törvényjavaslatot. Tárkányi Erika Tímea a Kolozs megyei RMPSZ elnöke Megmarad-e az Alverna utcai magyar ovis csoport? Megismétlődni látszik egy ismert forgatókönyv: adott a román igazgató, akinek valamiért nyűg a magyar csoport, adott egy lakótelepi óvoda, félig-meddig betartott procedúrák, jogszabályok. Az igazgató nem kér a beiskolázási tervben magyar csoportot, az érdeklődő szülőket pedig már azzal utasítja el, hogy ősztől nem indul a magyar ovi. Ki, hol, mit mulasztott, de még inkább: ki, hol, mit tehet a korrigálásért? Egyelőre van egy ígéret. Sokan mennek iskolába az idén az Alverna utcai napközi magyar csoportjának ovisai közül. Ősztől 11 gyermek maradna. A tanügyi törvény 63. cikkelye minimális tízes létszámot ír elő egy bármilyen nyelven működő óvodai csoport számára, de nemzeti kisebbségeknél engedélyezi az ennél kisebb létszámot is, az ilyen csoportok működéséről a törvény szerint a tanügyminisztérium hivatott dönteni, az érintett oktatási intézmény vezetőtanácsával való egyeztetés alapján. De itt most megvan a minimális létszám, a döntésért tehát elvileg nem is kell(ett volna) a minisztériumig menni. Az óvodavezető az eddigi 9 helyett 10 román csoportot kért a beiskolázási tervben, magyar csoportot viszont nem kért. Értesüléseink szerint azt is megjegyezte: a magyar tagozat 10 gyermeke közül (itt már elveszni látszik egy óvodás a 11-ből –szerk. megj.) három vegyesházasságból származik, őket be tudja fogadni a román csoportok valamelyikébe. A gyermekeiket magyar tagozatra járatni kívánó, vegyesházasságban élő szülőkkel ilyen javaslatról senki sem beszélt, de Fábián Ágnes óvónő megerősítette, hogy a beiskolázási számokról dönteni hivatott vezetőtanácsi ülés sem zajlott szabályszerűen, ugyanis oda nem hívták meg a törvény által előírt testületek képviselőit, így például Csoma Botondot sem, aki a helyi tanácsot lett volna hivatott képviselni a 7 tagú óvodai vezetőtanácsban. Az óvónővel az igazgató nem közölte szándékait, Fábián Ágnes úgy értesült a csoportot fenyegető megszűnésről, hogy Batiz Elly, a magyar elemi és óvodai oktatásért felelős tanfelügyelő felhívta csodálkozva, amiért nem szerepel a magyar csoport a beiskolázási tervben. Fábián Ágnes akkor, január 20-án, pénteken e-mailben átküldte a 11 kisgyermek nevét, személyes adatait, majd a minivakációt követő első munkanapon, január 25-én a szülők a tanfelügyelőségen iktatószámmal leadták az általuk aláírt íveket is. Amelyeket Török Zoltán főtanfelügyelő-helyettes – tisztázatlan okok miatt – csak csütörtökön, január 26-án kapott kézhez, akkor pedig már túl késő volt, ugyanis a beiskolázási számokat már szerdán elküldték a minisztériumhoz. Pénteken, január 27-én a tanfelügyelőségen panaszkodó óvónő és a szülők már csak annyi „biztatást” kaptak Valentin Cuibus főtanfelügyelőtől: igazolják, hogy húsz (?!) gyermek beiratkozik ősszel, és akkor újraindíthatják a magyar ovis csoportot. Az érintettek arról is értesültek, hogy az óvoda igazgatója tegnap a falunyi távolságra levő, magyar tagozatot is működtető legközelebbi óvoda vezetőjével együtt kereste fel a tanfelügyelőséget, azt próbálva igazolni, hogy ott befogadják az Alverna utcán „megszűnő” magyar csoport gyermekeit. Óvodaválasztáskor viszont a kolozsvári szülők szívesebben keresnek a lakóhelyükhöz közelebb eső napközit, hogy az apróságnak ne kelljen már 3-4 évesen sötétben ébrednie, ha egyébként nem muszáj. Annak a 11 kisgyermeknek így hát egyáltalán nem mindegy, hogy megmarad-e a magyar csoport a Tisztásocska/Poienita oviban. Arról nem is beszélve, hogy a Méhes utcai óvodában már így is 28-as létszámmal működik a vegyes korosztályú magyar csoport (ami egyébként 8-cal meghaladja a törvényben megszabott maximumot). Lendületben, mozgósításban nem volt hiány, kevesebb, mint három nap alatt nyolc család jelezte szándékát: gyermekét az Alverna utcai oviba íratná. Tegnap kora délután a tanfelügyelőségen kiderült: az így 19-esre duzzadt létszám arra már elegendő, hogy a tanfelügyelőség helyesbítéssel újraküldje a minisztériumhoz az Alverna utcai óvoda beiskolázási számait, kérve a magyar csoport jóváhagyását is. A főtanfelügyelő és helyettese a szülők képviselőivel tárgyaltak tegnap, a szülők azzal a tanfelügyelőségi ígérettel távoztak: meglesz a csoport, csak meg kell várni az írásos jóváhagyást, amelynek február 15-ig meg kell érkeznie. Hogy ki hol tévedett? Aki jóhiszeműen járt el? Aki laza balkáni módszereket követ, s a törvényt csak félig-meddig? Aki arra számít, hogy a törvényeket betartják, azért küzdeni, résen lenni nem kell? Aki ezt vagy azt a papírt úgy adta tovább, mintha ráérne az még? Maguk az ügyben érintettek bizonyára pontosan tudják, ha mulasztottak, talán okulnak belőle. Mi pedig a 19 családdal együtt bízzunk abban, hogy ez az írásos engedély valóban megérkezik, és az ovis csoport nem jut az Apáczai-líceum képzőművészeti ötödik osztályának sorsára, amelynek ügyében tavaly tavasztól több szóbeli ígéret hangzott el, az írásos beleegyezést viszont azóta is – hiába – várják. K. E. Mindörökké Brassai! Mély megrendüléssel és hatalmas felháborodással vettük tudomásul... Nem! Nem, ez nem gyászjelentés. Korántsem. Inkább harcba hívó buzdítás! És nem tudjuk tudomásul venni. Sem ma, sem holnap, és a következő tanév legelső napján sem, hiszen ez elfogadhatatlan! Hidegen, ridegen közlik az emberrel, hogy gyermeke nem maradhat abban az iskolában, azon a szakon, ahol 8 éve második otthona van, amiről évek óta álmodik. Hogy a Brassai Sámuel Elméleti Líceum 9-es biológia–kémia nem indul 2017 szeptemberétől. Hihetetlen! Túléltük a Ceauşescu-diktatúra szorongatásait, aztán meg kellett élnünk, hogy kirúgnak szeretett épületünkből, megfosztanak jobbnál jobb tanítóinktól-tanárainktól... De ezt most már nem engedjük! Nem engedjük, hogy gyermekeinktől megvonják a választás jogát! „Akinek nincs joga a választáshoz, az nem szabad ember” – mondta egy bölcs. A 21. század „szabad” európai társadalmában kinek van joga eldönteni azt, hogyan induljon egy fiatal életútja? Ez talán nem az emberi, a gyermeki jogok megsértése, ami most velünk történik? Kiállunk az iskolánkért, tiltakozunk a diszkrimináció ellen, nem engedjük, hogy más döntsön arról, hol és milyen profilú osztályban tanuljanak a gyerekeink! A Brassai az otthonunk 8 éve (vagy talán többünknek több is), és teszünk azért, hogy az is maradjon továbbra is. Lingner Lilla a Brassai Sámuel Elméleti Líceum 8. A osztálya szülői közösségének elnöke Szabadság (Kolozsvár) 2017. szeptember 11.Gyönyörűen felújított épületben kezdhették el a tanévet a református kollégistákA szokásostól eltérően idén két napra tervezett tanévnyitót tartottak a Kolozsvári Református Kollégiumban, ahol ezúttal mintegy nyolcszáz diák számára csengettek be, immár a külsőleg és belsőleg is egyaránt gyönyörűen felújított épületbe. Mind vasárnap, mind hétfőn délelőtt zsúfolásig megtelt a Farkas utcai református templom: tegnap a nagyobbak (9-12. osztályok), ma pedig a kisebbek (óvodások, előkészítősök, elemisták és 5-8. osztályok) számára tartották meg az ünnepélyes tanévnyitót. A hagyománynak megfelelően zsúfolásig megtelt a Kolozsvári Református Kollégium vasárnapi tanévnyitóján a Farkas utcai református templom. Kiss-Cserey Zoltán iskolalelkész Lukács evangéliumának egy részéből ihletődve arra buzdította a tanulókat, használják fel jól az Istentől kapott tudást, a pedagógusokat pedig arra, hogy hozzák ki a legjobbat a diákokból. „Isten mindannyiunkra rábízott valamit. Vegyük számba azt, amivel rendelkezünk, és ne a hiányokra összpontosítsunk, hanem arra a hatalmas értékre, amit szüleitek, nagyszüleitek szeretetteljes szavait jelentenek. Amin a felolvasott bibliai soroból kiderül, nem elég megőrizni azt, amit kaptunk, hanem sáfárkodjunk jól velük. Az új tanév új lehetőséget is jelent, a megújulásnak pedig a feladatokhoz való hozzáállásban is tükröződnie kell” – fogalmazott az iskolalelkész. Székely Árpád, a Kolozsvári Református Kollégium igazgatója emlékeztetett: az iskola épületében a belső munkálatok szinte teljesen befejeződtek. Örömmel közölte, hogy a nyáron nyolcadikat végzett tanulók és az érettségizők nagyon jól teljesítettek a vizsgákon, a szakosztályok első évfolyamának diákjai közül több már elhelyezkedett, mások pedig folytatják tanulmányaikat. Megtudtuk: az óvodai csoportokkal kezdve egészen a posztliceális nővérképzővel és a szakosztályok tanulóival együtt közel 800 diákkal kezdi az újraindítástól számított 28. tanévét a Kolozsvári Református Kollégium. „Köszönetemet fejezem ki pedagógus kollégámnak, Kovács Mártának, aki két éven át kiválóan végezte az igazgató-helyettesi munkát. Ettől a tanévtől a tisztséget Nagy Magdolna tölti be” – zárta beszámolóját az iskolaigazgató. Incze-Bordi Ildikó véndiák a szülői bizottság nevében köszöntötte a résztvevőket, majd arra összpontosított, hogy a tanulók, pedagógusok és szülők közös erőfeszítésének lesz eredménye. Tárkányi Erika frissen kinevezett magyar szakos tanfelügyelő köszöntője után Czirmay Zoltán véndiák, az RMDSZ kolozsvári szervezetének ügyvezető elnöke szólt a résztvevőkhöz. „Higgyétek el, a tanévkezdés jó dolog. Sokkal nehezebb visszaemlékezni vagy elbúcsúzni a barátoktól. Mert ebben az iskolában nincsenek idegenek, csak barátok, akik még nem találkoztak” – hangoztatta Czirmay Zoltán, majd felhívta a jelenlevők figyelmét az európai őshonos kisebbségeket támogató Minority SafePack kezdeményezésre, és aláírásgyűjtésre buzdította a szülőket. Szenkovics Márk első osztályos kisdiák szavalata után következett a kilencedikesek fogadalomtétele, a kórus bizonyságtétele, lelkipásztori áldás és a Himnusz eléneklése. A hétfői tanévnyitó hasonló forgatókönyv szerint zajlott: a Kiss-Cserey Zoltán iskolalelkész által tartott rövid istentisztelet után Székely Árpád igazgató ismertette az új tanévvel kapcsolatos újdonságokat, tudnivalókat. Incze-Bordi Ildikó véndiák a szülői bizottság nevében osztotta meg gondolatait, majd Ballai Zoltán, az egyházkerület gazdasági tanácsosa szólt a jelenlévőkhöz. Ezt követően következett a sokak által várt nagyon szép és meghitt pillanat: az elsősök és ötödikesek ünnepélyes fogadalomtétele. Két elsős diák szavalata után a kollégium kórusának előadását hallgathatta meg a gyülekezet, majd nemzeti imánk elénkelését követően a diáksereg a tanítónénikkel, osztályfőnökökkel és szülőkel a tantermekbe vonult. NAGY-HINTÓS DIANA, PAPP ANNAMÁRIA / Szabadság (Kolozsvár) 2017. szeptember 12.Gondolkodó embereket nevelni„Meg kell határoznod a helyedet ebben a világban: világ világossága, föld sója, tartóra helyezett lámpás akarsz-e lenni, vagy együtt úszol az árral, elhagyod az igazi értékeidet. Keresztény hivatásunk alapján olyan szerepet kell betöltenünk a többi ember vonatkozásában, mint amilyent a só az étel számára: megőriz valamit a romlástól, de pusztítani is tud; láthatatlan, mert elvegyül az ételben, de ha nincs ott, érezzük a hiányát. Éppen így a keresztény ember nélkül a társadalom, a világ erőtlenné válik – mondta Kovács Sándor főesperesköszöntő beszédében a kolozsvári Báthory István Elméleti Líceum tanévnyitó ünnepségén a Szent Mihály templomban. „Kedves diákok, nektek úgy kell illeszkednetek a világba, mint valamely fényforrás, amely mindenkinek bátorításul, és tájékozódási pontul szolgálhat. Kereszténységünknek tettekben kell megnyilvánulnia. Amit ma teszünk, az dönti el, hogy milyen lesz holnap a világ. Sózott, világító lámpássá válni, Krisztus által, és így sózni ezt a világot és világítani ebben a világban. Így lehetséges a változás” – fogalmazott Kovács Sándor főesperes. Timár Ágnes igazgató beszédében kifejtette: az átadott tudás mellett legalább annyira fontosnak tartják a nevelést, hiszen az oktatás nem arról szól, hogy „megtöltünk egy csöbröt, hanem hogy meggyújtunk egy tüzet.” „Meg kell tanítani a gyerekeknek azt, hogy önmagáért élvezzék a tanulást, ne csak azért, hogy jó jegyeket kapjanak. Azok a gyerekek, akik élvezik a kihívások legyőzését, felnőtt helyzetekben is keresni fogják a kihívást jelentő helyzeteket”, idézte Csíkszentmihályi Mihály szavait. „Ez a fajta oktatás a gondolkodó emberek nevelését célozza, amely lehet, hogy nem érdeke a jövő társadalmának, de ha a megmaradásunkat szeretnénk biztosítani, akkor olyan embereket kell nevelni, akik ép lélekkel képesek bármilyen körülmények között is túlélni” – tette hozzá. Tárkányi Erika magyar szakos tanfelügyelő szerint mindannyian felelősek vagyunk az iskolai oktatás színvonaláért. Úgy kell dolgoznunk nap, mint nap, évről évre, egyre többet, hogy örömünk teljen ebben a munkában. Rácz Levente önkormányzati képviselő, maga is a Báthory-líceum végzettje, az RMDSZ városi frakciójának és a polgármesteri hivatalnak a nevében kívánt sikerekben gazdag iskolai évet a diákoknak. „Tapasztalatból beszélek, amikor azt mondom, hogy a tanárok és a diákok közössége az, ami a Báthory sajátos erejét adja, kultúráját alakítja, arcélét megrajzolja. Ne feledjétek a csapatmunka, a bajtársiasság fontosságát, mert ezek azok az évek, amikor olyan kapcsolati hálóra tehettek szert, amely pótolhatatlan lesz további pályafutásotok során” –fogalmazott. Székely Kriszta / Szabadság (Kolozsvár) 2017. november 29.Aranka György vetélkedő SzamosújváronA Szamosújvári Magyar Tannyelvű Elméleti Líceum volt a házigazdája az V-VIII. osztályosoknak szervezett Aranka György Nyelv- és Beszédművelő versenynek. November 25-én a megye 11 iskolájának 140 diákja érkezett a megye legújabb oktatási intézményébe. Timsa Ildikó, a vendéglátó iskola igazgatója köszöntötte a vendégeket, majd Tárkányi Erika, a kisebbségekért felelős szakfelügyelő szólt a diákokhoz és a kísérő tanárokhoz. A verseny három kategóriájában V-VI és VII-VIII. osztályosok mérhették össze tudásukat. A versenyszámok után a diákok kipróbálhatták a műfüves focipályát, cserkészjátékokat játszhattak, illetve filmeket nézhettek. Az ebédet, mind a 180 részvevő számára a szamosújvári Téka Alapítvány biztosította, a könyvjutalmakat a Gál Kelemen Oktatási Központ illetve a Szamosújvári Magyar Tannyelvű Elméleti Líceum. A gördülékeny szervezés a Szamosújvári Magyar Tannyelvű Elméleti Líceum magyartanárainak munkája, dicséret illeti érte Debreczeni Orsolyát, Székely Melindát, Schuller Hajnalt illetve Papp Erzsébetet. Természetesen az iskola tanítói és más szakos tanárai is besegítettek, annak érdekében, hogy az iskolánkban szervezett vándorvetélkedőn mindenki jól érezze magát. Szabadság (Kolozsvár) lapozás: 1-21
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
